Skip to content

Kerekasztal az etnikai témák feldolgozásáról : van hová fejlődni

by - 2013-03-04

A hátrányos helyzetű csoportokat a média rendszerint sztereotip, előítéletes környezetben ábrázolta, kirívó esetek azonban ritkán fordultak elő – értékelte a CivilMédia elmúlt egy éves működését Bodrogi Bea csütörtökön, a Független Médiaközpont, a Főszerkesztők Fóruma, és a Goethe Intézet legutóbbi kerekasztal-beszélgetésén. A Hogyan írjunk etnikai és vallási témákról? című fórum első etapjában elhangzott: a CivilMédia négy esetben indított médiahatósági eljárást tavaly. Ezek mindegyikében hangsúlyos szerepet kapott a bulvár, a szakmaiságot pedig hátrány érte. A vágóképek, a zenei aláfestések szintén az előítéleteket erősíthették – fogalmazott az ügyvéd, megjegyezve, hogy a médiahatóság mindegyik ügyet elutasította.

1998 óta maga a médiahatóság is folyamatosan vizsgálja, hogy a hír- és magazinműsorok megfelelnek-e a különböző irányelveknek. Jó Balázs, az NMHH Műsorelemző Osztályának vezetője ezen belül egy újabb programról számolt be, amely az általános megfigyeléseken belül a kvalitatív elemzésekre koncentrált, és elsősorban az egyes társadalmi csoportok, valamint a vallási témák megjelenési gyakoriságát vizsgálta.

A médiahatóság eredményei alapján 2012-ben „elhanyagolható mennyiségben”, mintegy hétszázszor kerültek képernyőre vallási, hitéleti témájú műsorok. A kisebbségek a magazin- és hírműsorokban mintegy két százalékban voltak jelen. Arányait tekintve a határon túli magyarok szerepeltek a legtöbbször, őket a romák, majd a nemzeti kisebbségek követték.

Nálunk nem úgy van…

Horvát János, a Független Médiaközpont Kuratóriumának elnöke a beszélgetésen arra hívta fel a figyelmet: Magyarország Kelet-Európán belül is külön kategória, itt az információk befogadásának sincs kultúrája, az etnikai újságírás pedig szinte kizárólag a romakérdésre korlátozódik.

…mint külföldön

A német tényállás szerint senkit nem szabad külleme fogyatékossága, etnikai, vallási, vagy egyéb szociális csoporthoz való tartozása miatt diszkriminálni. A bűncselekményekről szóló beszámolók esetében a csoportokhoz való tartozást csak akkor szabad megemlíteni, hogyha a cselekmény és a hovatartozás között szoros, tényen alapuló kapcsolat áll – hívta fel a figyelmet Manfred Protze, a Német Sajtótanács tagja. A legtöbb sérelem Németországban is a szinti és roma közösségeket éri, hovatartozásuk megemlítése miatt gyakran érkezik panasz – jegyezte meg.

A beszélgetésről szóló részletes beszámoló a Mandiner.média oldalán olvasható.

Etnikumok a médiában

A rendezvény második fordulójában elsőként Baranyi Mária szólalt fel. Az újságíró a roma média gyakornoki programban végzett, négy éve dolgozik a Kossuth Rádiónál, jelenleg a Jelenlét Roma Kulturális Magazin szerkesztője. Korábban szociális munkás diplomát is szerzett, és mint azt csütörtökön elmondta, akkor tanulta meg az első számú etikai szabályt: munkája során ne csináljon semmi olyat, ami neki nem esne jól. „Nem gondolkodom kvóták mentén, amikor anyagot készítek, csak ezt az egyszerű szabályt tartom szem előtt” – mondta, megjegyezve, hogy amikor csak lehetősége van rá, kontextusba helyezi a sztorikat és megszólaltatja az érintetteket.

Az Ausztriából érkezett Simon Inou arra hívta fel a figyelmet, az etnikai és a vallási témák esetében is kétfajta látási-, megközelítési mód létezik: a belső és a külső. „Kameruniként Ausztriában én nyilván teljesen másként számolnék be saját magamról, mint ahogy a média számolna be rólam.”  Hozzátette: sokan nem újságíróként, hanem elsősorban feketeként tekintenek rá.

Inou közölte: 2004-ig Ausztriában lehetetlen volt a migrációról a mainstream médiában objektíven beszélni. Kétfajta megközelítés létezett: a migránsok vagy elkövetők voltak, vagy áldozatok. „A bevándorlók mindkét esetben negatív szerepbe kerültek a társadalom szemében, holott sokan közülük sem áldozatnak, sem elkövetőnek nem érezték magukat” – számolt be a Diversity Mediawatch munkatársa. Az újságíró a téma kapcsán kiemelte az oktatás és a sajtótanácsok munkájának fontosságát. Úgy látja, ezeknek kell biztosítaniuk, hogy a szakmabeliek korrektül írjanak, sőt, hogy az érintettek különböző testületekben jelen legyenek.

A Németországban élő Canan Topçu, szabadúszó újságíró, egyetemi tanár az egyik legelső török újságíró volt, aki nagy német lapnál kezdett dolgozni. Mint mondta, ő így járult hozzá a pozitív irányú fejlődéshez. A Neue Deutsche Medienmacher munkatársa ismertette: a szervezet folyamatosan figyeli a média által felkapott aktuális témákat.  Mint mondta, ezeket statisztikai adatokkal megtámogatva, higgadtan, szakértők bevonásával vizsgálják.

Hátulról az elsők vagyunk

Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi vezetője elmondta, a kutatások szerint a magyarok aránytalanul nagyra teszik az itt élő külföldiek számát. „Más országokhoz képest nagyon kevés külföldi él nálunk, ehhez viszonyítva Magyarország az uniós statisztikák szerint a leginkább idegenellenes ország.” Ebből le lehet szűrni, hogy Magyarországon az idegenellenesség nem valós tapasztalatokra épül, hanem félelemből táplálkozik – mondta Gyulai, aláhúzva: valójában nincs szó együttélési problémákról, konfliktusokról. A média, a politika, és az oktatás azok a területek, amelyek csökkenthetik az idegenellenességet – jegyezte meg a programvezető.

A beszélgetés második részéről szóló részletes beszámoló szintén a Mandiner.média oldalán érhető el.

Advertisements

From → Uncategorized

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: