Skip to content

Branded content, advertorial: etikai csapda vagy mentőötlet?

by - 2013-03-07

A kicsit eufemesztikusan “branded content”-nek nevezett tartalom-forma mintha elkezdte volna elmosni a szerkesztőségi tartalom és a hirdetés között fennálló évszázados, sziklaszilárdnak tűnő határt. A válság, a hirdetési bevételek csökkenése közepette növekvő iparági kompromisszumkészség az egyik legérdekesebb és egyben legkockázatosabb trend napjainkban az etikus újságírásra nézve. A fő kérdés, hogy miközben a hirdető nyilvánvalóan azért fizet ezekben a formákban prémiumot, hogy hirdetése minél inkább a tartalom részének látszódjon, fenntartható-e a főszabály, hogy a hirdetésen mindig látszania kell annak ténynek, hogy hirdetésről van szó. Erről is fog szólni a Főszerkesztők Fórumának következő mini-konferenciája április elején, addig pedig gyakran fogunk erről a témáról írni blogunkon. Ma először a Washington Post gyakorlatáról szóló cikket szemlézünk.Több vetélytársát követve a napokban a Washington Post is a fizetett tartalmak publikálásához folyamodott fogyatkozó reklámbevételeinek helyrebillentése reményében. A BrandConnect néven elindított funkció lehetővé teszi a hirdetőknek, hogy a szerkesztőségi tartalmakhoz hasonló cikkek, blogposztok és videók formájában tálalják információikat az olvasóközönség elé, de csak környezetükből láthatóan kiemelve és “Fizetett tartalom” jelzéssel, belinkelt magyarázattal ellátva. A kiadóvállalat hangsúlyozta: az anyagok előállításában igény esetén marketinges stábja is részt vehet, a szerkesztőség azonban nem. Bár a gyakorlat nem sokban különbözik az itthon is régóta ismert PR-cikkektől, igencsak megosztja a szakma véleményét.

A Washington Post a fizetett tartalom funkciót, de a vonatkozó szabályokat is valószínűleg a The Atlantic példájából okulva alakította ki. Ott ugyanis a hasonló, “Native Solutions” nevű program már három éve működik, és mára a digitális reklámbevételeik több mint felét generálja. De amilyen hasznos, olyan kockázatos is: januárban kénytelenek voltak sűrű bocsánatkérések közepette bevonni egy, a Szcientológiai Egyház által szponzorált cikket, miután olvasók és újságírók is reklamáltak kritikátlan hangvétele és a negatív kommentek kigyomlálása miatt. Ezt követően a The Atlantic sokkal szigorúbb feltételekhez kötötte a fizetett tartalmak közzétételét, fenntartva magának a jogot, hogy bizonyos hirdetőkkel egyáltalán nem áll szóba.

Ha jól van megírva, a hirdetői anyag is lehet érdekes és releváns az olvasók számára, és végső soron ezzel ugyanazt a célt szolgálja, mint az újságcikkek – véli a Paidcontent.org elemzője. Mások arra figyelmeztetnek, hogy ez a hirdetési megoldás számos etikai problémát vet fel, amelyeket mindmáig nem sikerült kibogozni. Pont ilyen jellegű feladatokra szakosodott a Washington Postnál egy független ombudsman, aki azonban nemrég a leépítések áldozata lett; helyét egy korlátozottabb hatáskörű olvasói képviselő vette át.

Advertisements

From → Hírek

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: