Skip to content

Újságírás közösségi finanszírozásból?

by - 2013-07-08

Viszonylag újszerű gyakorlat, hogy médiaszervezetek egy-egy cikk vagy akár egy komplett új kiadvány megjelentetésének forrásait közösségi finanszírozásból igyekszenek előteremteni az erre szakosodott crowdfunding oldalakon, mint például a Kickstarter vagy az Indiegogo. Néha egész sikeresen.

A díjnyertes oknyomozó írásairól ismert amerikai ProPublica a napokban 22 ezer dollárt gyűjtött össze arra a projektre, amely a fizetetlen pályakezdők munkájára épülő árnyékgazdaságot fogja feltérképezni egy fizetett gyakornok segítségével. A hasonló sikersztorik közé tartozik az NPR egy dokumentumműsora a Planet Money sorozatból; egy design és építészet témájú podcast, a 99% Invisible; és a Matter című tudományos magazin is. Mivel mind a ProPublica, mind az NPR nonprofit médium, nem csoda, hogy élen járnak a közösségi finanszírozás kiaknázásában, hiszen működési költségeiket eddig is túlnyomórészt a közönség és kiemelt támogatók adományai fedezték. Kérdés, hogy a hagyományos üzleti modellre épülő médiavállalatok képesek lennének-e kiapadó forrásaikat legalább részben online adományokból pótolni.

Egy médiaprojekt közösségi gyűjtőakciója rengeteg munkát felemészt – derül ki a ProPublica gyakorlati tapasztalatait összefoglaló blogposztból. Először is, fontos a jól körülírt, izgalmas téma, ami kellően sok ember életéhez kapcsolódik szervesen. Ugyanakkor, mivel egy jó crowdfunding kampányhoz idő kell (általában 30, legfeljebb 60 nap) és hírverés, nem ideális a breaking jellegű hírsztorik és a titkosságot igénylő oknyomozó cikkek pénzelésére – tudhatjuk meg a Poynter hasonló témájú útmutatójából. Az adományozók megjutalmazása, hozzájárulásuk mértékével egyező módon, nemcsak stratégiai elem és kreatív kihívás, hanem komoly költségvetési tétel is. (A brandingelt póló, bögre, vászontáska szentháromsággal nem lehet nagyot tévedni, de a projekthez kapcsolódó, nem tárgyi jellegű felajánlások – workshop, előadás, exkluzív háttéranyagok – szintén vonzóak lehetnek.) És akkor magáról a kampányról még nem is beszéltünk. Minden a tálaláson múlik; a projekt bemutatásának elengedhetetlen része a jól megkomponált promóvideo. Amint a gyűjtés elindult, minden létező csatornát be kell vetni az ügy népszerűsítésére: közösségi hálózatokat, levlistákat, hírleveleket meg persze a médiát. És nem egyszer: a Poynter által idézett statisztika szerint minimum hétszer kell elérni egy potenciális támogatót, mire megcsörren a kasszagép.

A crowdfunding platform kiválasztása nagyban meghatározza a gyűjtés célcsoportját. A legkézenfekvőbb a médiára szakosodott Spot.us lenne, de az újságírók közössége tudvalevőleg nem a tőkeerejéről híres – nem ritka a rég lejárt, teljesen finanszírozatlan projekt a site-on. A 2008-ban alapított, eleinte sikeres kezdeményezés vezetőségi személycserék és egy felvásárlás után mára tetszhalott állapotba került. Az Emphas.is a sajtófotósok közösségi gyűjtőoldala, de nem sokkal stabilabb, mint a Spot.us, legalábbis erre utal, hogy működtetői maguk is gyűjtőkampányba kezdtek a szolgáltatás fenntartása érdekében. A video-projektek pénzelésére létrehozott Vourno.com még annyira új, hogy konkrét eredményekről egyelőre nem beszélhetünk. Régóta dübörög viszont a Kickstarter és az Indiegogo, amelyeken a legváltozatosabb kreatív kezdeményezések találhatnak támogatókra. A média jellegű projektek 36 százaléka érte el gyűjtési célkitűzését a Kickstarteren – az Emphas.is sikeraránya ennek majdnem kétszerese. Míg a Kickstarter “mindent vagy semmit” alapon működik, az Indiegogo és a Spot.us lehetővé teszi azt az opciót, hogy ha a kitűzöttnél kevesebb pénz jön össze, az alkotók azt is felhasználhassák a projekt megvalósítására.

Az újságírás közösségi finanszírozásának is megvannak a maga buktatói, írja a Guardian. Mindig aggasztó, ha elmosódik a határ a gazdasági és a szerkesztőségi célok között, és sovány vigasz, hogy ez esetben a kiénekelt pénz sok kisbefektetőtől jön, nem néhány nagyvállalattól. A közösségi gyűjtések ráadásul számtalan előre nem látható költséget rejthetnek: a szolgáltató 4-9 százalékos sápot szed a kampány futtatásáért; az összegyűlt pénz átutalásáért egy harmadik fél, rendszerint a PayPal számít fel kezelési díjat, és a jutalmak postázása is meghökkentően sokba kerül. Mindennek tetejébe az újságírás kiszámíthatatlan természetéből adódik, hogy a támogatók sokszor nem is azt kapják, amire befizettek. Összességében megállapíthatjuk, hogy bár konkrét, egyedi célok elérésében csodákra képes a közösségi finanszírozás, hosszú távú megélhetést nem biztosít.

Advertisements
Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: