Nyilatkozat az Index bántalmazott újságírójának ügyében
Október 23-án Budapest Belvárosában tüntetők egy csoportja többször megütötte az Index újságíróját, akinek – egyéb sérülések mellett – eltört az orra. Szász Barna munkavégzés közben, kamerájával a demonstrációt rögzítve került a tüntetők gyűrűjébe, ahol szidalmazták, majd bántalmazták – mint arról az általa készített videofelvétel tanúskodik.
A Főszerkesztők Fóruma a fizikai erőszak minden formáját elutasítja. Elítéljük a munkáját végző újságíró bántalmazását és támogatjuk az Index szerkesztőségének szándékát, hogy büntetőfeljelentést tegyen az ügyben.
Az újságírói munka elengedhetetlen része az események minél életközelibb, minél hívebb bemutatása, különösen feszültséggel teli eseményeken és időszakokban. Az ilyen eseményeken különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak azok a kollégáink, akik kamerával vagy fényképezőgéppel dolgoznak, hiszen rajtuk már a felületes szemlélő is látja, hogy kívülállók, újságírók, így ők válnak a leggyakrabban atrocitások szenvedő alanyaivá, az egyébként is felhergelt, vagy – mint jelen esetben – egymást hergelő, agresszív tüntetők rajtuk élik ki indulataikat. A Szász Barnát ért támadás az egyénen és az újságírószakmán keresztül a széles körű, hiteles tájékoztatás és tájékozódás lehetőségét veszélyezteti, a nyilvánosság működését támadja.
Arra kérünk mindenkit, fogadja el: az újságírói azért vesz részt közéleti eseményeken, hogy azokat bemutassa és ezáltal a közvéleménnyel megismertesse és vitathatóvá tegye azokat. Az újságírók tisztában vannak ennek a munkának az időnkénti veszélyeivel és nem várnak el különleges bánásmódot. Aki munkáját végző újságírót bántalmaz, az nem csak bűncselekményt követ el – ugyanúgy, mint bármely bántalmazás elkövetője -, hanem az újságírás közéleti funkciójának teljesülését is gátolja.
Főszerkesztők Fóruma 
Az ujságíró bántalmazása nemcsak egyszerű testi sértés, hanem egy vélelmezett bűntett takargatására tett kísérlet is egyben, amelyet maga a bántalmazó is pontosan ért, hiszen ezért akarja megakadályozni a fénykép, vagy mozgókép elkészültét. Az ilyen dolgok fontos közérdekeket sérthetnek.
Még a nem kimondottan ujságírással foglalkozó magán fotós is éppúgy védelmet érdemel egyébként, mert bármikor szükség lehet arra, hogy egy ügyes fotós, vagy éppen egy kéznél lévő fényképezőgépet kezelő ember olyan helyzetbe kerül, hogy elkezdőzhető de mások számára létfontosságú pillanatot örökíthet meg. Idővel ugyanis nemcsak tompul az emlékezet, de önigazoló mechanizmusok által az emlékképek objektivitása is sérül. Márpedig helyes következtetéseket, hogy hasonló dolgok ne történjenek meg csak egy objektív tanúbizonyság létezése esetén tudunk meghozni. Ezért a tények megörökítésére irányuló tevékenység meggátolása fontos társadalmi érdekeket sért, az igazság kideríthetőségét.
Egyetértek és támogatom a Főszerkesztők Fórumának állásfoglalását az Index újságíróját ért atrocitással kapcsolatban. Bízom abban, hogy az eset nem bátortalanítja el azokat a riportereket, tudósítókat, akik hasonló eseményeken kell, hogy végezzék a munkájukat, feladatukat.
Trom András
PoloniaPress
Magyarországi Lengyel Sajtószolgálat
főszerkersztője
Aki csordában van, erősnek érzi magát. Egyedül nem merte volna. A képeket látva, ezek az “emberek” tüntettek “békésen” 2006-ban is! Jobbulás kívánok a munkatársuknak.
@Szabó Sándorné. Össze tetszik mosni a dolgokat. 2006-ban is több tüntetés volt egyidőben. A különbség az, hogy ott a készenléti rendőrök mindenkit vertek, a békésen tüntetőket is. Ott is törtek orrok. Mindkettő elfogadhatatlan, úgyhogy ne idézgessük 2006-ot, csókolom.
Nem mindegy: szarba csapni, vagy csapba szarni. A józan ész megléte akár az újságírás folyamatát is támogathatja.
Kedves István: nagyjából pont ez fogalmazódott meg bennem is: “hanem egy vélelmezett bűntett takargatására tett kísérlet is egyben, amelyet maga a bántalmazó is pontosan ért, hiszen ezért akarja megakadályozni a fénykép, vagy mozgókép elkészültét.”
Reblogged this on sajtó&törvény.
2011. évi CLXIII. tv. az ügyészségről
5. § (1) Az ügyész a tudomására jutott jogsértés vagy jogszabálysértő mulasztás miatt jogszabályban megállapított feltételek fennállása esetén büntető, fegyelmi, szabálysértési, illetve hatósági eljárást, büntetés-végrehajtási ügyekben kártérítési eljárást is kezdeményez…
Polt úr, mi a pálya?
és a rend őrei?
hol voltak a rendorok? a jegbufe igencsak kozel volt az esemenyekhez….mondjon le a belugyminiszter!
és általában a betiltott politikai szervezetek aktivistáinak szabad gyülekezése (magam is olvastam a gyülekezési felhívásukat a Jégbüffé elötti színhelyre) miért mehet végbe sikeresen és miért csak a botrányt jó sok perccel annak kitörése után szünteti meg a . Én is kérdem: Polt úr, mi is a pálya???
A munkáját végző, kiszolgáltatott újságíró bántalmazása a legundorítóbb dolog a világon. De a kettős mérce is. 2006-ban a MTI-nek a rendőrök által összevert és fogságba vetett fotóriportere mellett egyik balliberális lap, és a MÚOSZ sem emelte föl a hangját. (Beleértve a Weyer Balázs vezette Origót is.) Bacher Iván, a Népszabadság főmunkatársa pedig a Magyar Nemzet fotóriporterének szemét nyomta ki majdnem, amikor megütötte az újságírót. Veres János korábbi pénzügyminiszterről nem is beszélve, aki nekiment a Hírtv riporterének. Ejnye WB, ejnye!
Kedves Rónai Gézáné!
Ha nem lenne Főszerkesztők Fóruma (mint ahogy 2006-ban még nem volt, most meg szerencsére van), akkor valószínűleg most sem emelném fel a hangom. Nem azért, mert nem ítélem el munkájukat végző újságírók (vagy bárki más) bántalmazását, hanem mert egyszerű főszerkesztőként sem elég fontosnak, sem elég érdekesnek nem találtam a személyes és egyéni véleményemet ahhoz, hogy azt nyilvánosan, kérés nélkül hangoztassam. Számomra az ilyen egyéni akciók mindig inkább visszatetszőek voltak és ha vannak is személyiségek, akiknek a véleménye önmagában is hírértékkel bír, én nem tartoztam/tartozom ezek közé. A Főszerkesztők Fóruma többek között arra jó, hogy megmutassa, hogy mi az, amiben sok főszerkesztő egyetért és a közös véleménynek így már van súlya és relevanciája, legalábbis sokkal inkább, mint az egyéni akcióknak. WB.
Tisztelt Weyer Balázs!
Ön nem beszél őszintén. Azt, hogy ön mit gondol önmagáról, az a magánügye, s nem tartozik ezen igen fontos problémához. Az origo.hu főszerkesztőjeként azonban ön nem egyéni akciókat hajtott végre. Önnek kutya kötelessége lett volna utasítania beosztottjait arra, hogy – ha nem vették volna észre – a dolgukat végző újságírók, fotóriporterek bántalmazásáról híradások és a bántalmazásokat elutasító véleménycikkek készüljenek. Ön azonban nem adott ilyen utasítást, mert az origón nem jelent meg egyik esetről sem híradás. (Azt csak remélem, hogy nem épp arra kaptak utasítást, hogy ne írjanak, akkor, ezekről az esetekről, hiszen nemcsak önök hallgattak.) És nemcsak azért kellett volna írniuk, mert szakmabeliekről, kollégáiról volt szó, hanem azért, mert a dolgukat végző újságírók valóban kiszolgáltatottak, bántalmazásuk az egész világon közügy, amelyről évről évre megjelennek a szomorú statisztikák. Az a magatartás tehát, amit az origó képviselt az említett kollégái bántalmazásánál, azaz az elhallgatás elfogadhatatlan. Ezért pedig ön volt személy szerint az első számú felelős. Ezek után pedig az ön felhívása nem tűnik sem őszintének, sem bátornak, sem hitelesnek. Hiszen ön már nem is főszerkesztő, mit keres egyáltalán a hivatkozott csapatban?!
Tisztelt Rónai Gézáné!
Ez nem az én személyes “felhívásom”, hanem a Főszerkesztők Fóumáé, amelyet a szervezet elnökeként és ennek az oldalnak az adminjaként én hozok nyilvánosságra itt. Ez fontos különbség. A konkrét esetről nehezen tudok vitatkozni, még arra sem emlékszem, hogy írtunk-e az esetről vagy nem, de elhiszem, hogy Ön utánanézett az archívumban. Ha nem, feltehetően volt rá szerkesztői szempontból racionális okunk (például az, hogy azokban a napokban – az utóbbi tíz év leghírgazdagabb napjaiban – minimum tízszer annyi feldolgozásra érdemes dolog történt, mint amennyit a stábunkkal fel tudtunk dolgozni), de ezzel a szerkesztői döntéssel nyilván vitatkozhat, és még csak tiltakozni sem fogok, mert mint említettem nem emlékszem. Ettől függetlenül véleményem szerint minőségileg más a Főszerkesztők Fóruma mint szakmai szervezet és egy-egy önálló szerkesztőség feladata, helyzete illetve szavának súlya egy ilyen ügyben.
Legyen a sajtómunkás is közfeladatot ellátó személy. Ha a törvény védi a közterületest és a BKV ellenőrt, akkor a sajtós is megérdemli.
Arról miért nincs szó, hogy a bántalmazókat retorzió, esetleg isten ne adja rendőri intézkedés, előállítás fenyegetné, ha már a bűncselekmény elkövetése közben rögzítve vannak?? Még Ti mentetitek magatokat és magyarázkodtok???
Ezt milyen bűnözésnek neveznék ők??Ha már a cigánybűnözés szót bevezették.??
Ez? Ez a tahóbűnözés. Az antiértelmiség tahópárt, a bunkóságukra büszke nyomorultak agresszív tahóbűnözését láthattuk a filmen.
Tisztelt Weyer Úr!
Elsőként is leszögezem, őszintén örülök annak, hogy vitánkat nem rejti véka alá, és érveimet nem moderálja ki, pedig megtehetné. Azzal, hogy beengedi a fórumba a vitát, az ön szakmaiságáról tesz tanúbizonyságot. Ami még akkor is igaz, ha a fő kérdésben a valódi főszerkesztői felelősségét elhárítja, és annak ellenére nem vállalja, hogy az ön irányítása alatt az origó a szakmai alapelveket, a kollegialitást és a szolidaritást, valamint az újságírói etikát súlyosan megszegte.
Azt ugyanis úgy vélem, ön sem gondolhatja komolyan, hogy azért nem adtak hírt a munkájukat végző újságírók bántalmazásáról – a tahóbűnözésről -, mert túlságosan „hírgazdag” volt az időszak (ráadásul nem egy és nem azonos időben történt esetekről van szó), és a stáb emiatt akkor ezekre nem ért rá. Az sem elfogadható érv öntől, hogy – tekintettel az összfőszerkesztői állásfogalás komolyságára – az ugyanilyen esetekre már nem emlékszik. (Érdemes elolvasni még egyszer az állásfoglalás nagyszerű szövegét.) Ezzel ugyanis eltolja magától az önt terhelő felelősséget. Ez azért fontos, mert zavart okozhat az olvasókban, hogyan állhatott e nyilatkozat élére ön, amikor főszerkesztői és tájékoztatási kötelezettségeit ezekben az origóval együtt súlyosan megszegte.
Az önálló szerkesztőségek, valamint a Főszerkesztők Fórumának feladata nem áll oly messzire – mint fogalmazott, „minőségileg” – egymástól, s a különböző szervezetek szavának súlya sem különbözik úgy, mint ahogyan azt ön gondolja. Ugyanis az origó szerkesztőségének például nemcsak híreiben kellett volna beszámolnia, hanem önnek, mint főszerkesztőnek, véleménycikkben kellett volna elítélnie az újságírók bántalmazóit. Ám mint ahogyan a szerkesztőség – feltehetően mert nem ért rá -, ön sem ítélte el az elkövetőket. Pedig ezeknek – higgye el! – kellő súlya lett volna. Legalább akkora, mint e fóruménak. Ne becsülje sem a hírpiacot évek óta vezető egyik szerkesztőséget, sem akkori pozícióját!
S persze azt se felejtse el, hogy ha azokban az esetekben a helyzet magaslatán állt volna, akkor nem kellene tűrnie most vádjaimat, és nem kellene szégyellnie magát!